|
MÁR NEM magányos kis sziget
Szombaton kezdődött... reggel úgy ébredtem, hogy kapar a torkom, és mintha egy sündisznó lenne a légcsövemben... napközben kicsit enyhült a dolog... de másnap feljebb jött az egész, és a garatom környéke duzzadt be... prüszköltem, köhögtem... hétfőn tovább vándorolt... a háromszorosának éreztem az orromat... és zsebkendő hegyeket használtam el... kedden hozzájött hullámokban hőemelkedés... az igazi láz nem tudott kitörni rajtam... bár néha úgy éreztem „kiégnek” a szemeim... ráadásnak szinte minden izületem fájt, sőt begörcsölt a bal lábam többször is... tegnap kicsit könnyebb volt már... „csak” köhögtem, és trombitáltam... viszont már izomlázam volt a sok köhögéstől és orrfújástól a rekeszizmaimban... ma már kevésbé folyt az orrom... viszont a köhögés többször megkínzott, és egész nap folyamatosan ingerel... egyszerűen annyira elfáradtak a rekeszizmok a sok melótól, hogy nem győzök levegő után kapkodni köhögés után... szóval nagyjából úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger... oda-vissza... mindenesetre jó lenne kimászni már belőle... marhára idegesít, ha valami bajom van... és sajnos közben Kisoroszlánt sikeresen megfertőztem... folyik az orra, és köhög ő is... bár a helyzethez képest vidáman viseli... Komment
|