Családi nap 2011.06.03. 

Vizafogó sétány 6. szám alatti Gyermekjóléti Szolgálat előtti tér és játszótér

15:00 Megnyitó

Beszédet mond Holopné Schramek Kornélia alpolgármester asszony, XIII. kerület Önkormányzata nevében,

Dr. Hertzka Péter főigazgató főorvos, XIII. kerületi Egészségügyi Szolgálat nevében.

15:30 Anyatejes Világnap alkalmából oklevelek átadása

Dr. Légrády Péterné vezető védőnő, XIII. kerületi Védőnői Szolgálat nevében.

16:00

Rajzverseny

Creative Stúdió előadása (Kapcsold ki a tv-t)

Jóga előadás

Hordozókendősök

Vakok Intézete

BFKH Budapest V., XIII. Kerületi Népegészségügyi Intézete kullancstotó

Életmód tanácsok, vérnyomásmérés, vércukorszint mérés és még sokan mások

17:00 Tombola

18:00 Programzárás, rajzverseny eredményhirdetése

http://www.youtube.com/watch?v=t9CMzBxyQYo

Boldog békeidők… 1984…

előző ősszel utalták ki a lakásunkat, nagy balhék után… aki még emlékszik rá: a kerületi tanácsnál lehetett lakásigénylést beadni… és éveket vártunk rá… mi „csak” hat évet…

egy lepusztult, hatalmas bérlakást utaltak ki, a nyócker sűrűjében, amit sajátkezüleg újítottunk fel (előzőleg négyes társbérlet volt… ha mond ez még valakinek valamit), hogy karácsonyra be tudjunk költözni… külön élmény volt a felújítás is…

előtte egy sötét 24 m² lakásban laktunk (udvari közös wc-vel)… akkor már három gyerekkel a „nyakamon”…

ez meg 124 m² lakás volt… a bútoraink elvesztek benne… a középső szobában elfért volna az egész előző lakás…

mivel hamarosan kiderült, hogy a rezsijét nem igazán tudjuk kigazdálkodni, a feleségem is munkába állt… igaz, ehhez kellett némi cocialista kapcsolat… hiszen akkoriban sem volt egyszerű háromgyerekes anyaként elhelyezkedni… az óvodát és a bölcsődét sem volt könnyű elintézni… de azért sikerült…

és akkoriban még volt „jegyestej”, amit igényelni kellett szintén…

sőt el lehetett adni az anyatejet is… az asszonynak volt bőven… viszont a TV-n összesen két csatorna adását lehetett fogni… lehet, hogy azért van ennyi gyerekem?...

nyár végén én is munkahelyet változtattam… a több fizetés reményében… amire rá is faragtam… ez volt az első olyan munkahely, ahol nem kaptam meg a kialkudott bért (azóta is tartoznak)… ráadásul pont karácsony előtt…

de mégis boldogok voltunk… sőt… még nyaralni is voltunk Balatonszemesen…

na az volt az igazi élmény…

mivel az anyagiak elég szűkösek voltak, egy (áttételesen) ismerős házát „béreltük” ki… a bérleti díj az volt, hogy az ő három unokájukat is pesztrálni kellett két hétig…

reggel felültem egy rozzant bringára, eltekertem a boltba… három szatyor cucc bevásárol… reggeliztetés, ebéd, vacsora… aztán fürdetés, altatás…

amikor lementünk a strandra úgy járt a szemem, mint a flippergolyó… melyik kölyök éppen hol van… úgy álltam a „nagy fürdőkád” partján, hogy folyamatosan azt sasoltam, meg van-e mindegyik…

na, hogy legyen csúcs is a dologban, még kutya is volt a házban… a mai napig emlékszem a nevére… Breda… valahol még megvan néma szuper8-as filmen… ahogy az akkor nagyon kicsi fiam kergeti (most már magasabb mint én 28 évesen)… és az egy mérettel nagyobb lányom menekül előle sikítozva (aki viszont alacsonyabb nálam)…

de itt… Szemesen… volt életem egyik olyan élménye, amikor majdnem negyven ember kergetett meg…

késő este… ettek a srácok… le is nyugodtak már valamennyire a napi pörgés után… kimentünk sétálni a mólóra (csapatostól… mert jó lenne, ha hamar elaludnának végre, hogy kettesben is tudjunk lenni kicsit)…

gyönyörű este, csillagos ég… rengetegen sétáltak a mólón… horgászok áztatták a madzagot a vízben a másnapi ebéd reményében…

szóval sétálunk… sétálunk… egyszer csak beindult bennem a kisördög…

- ufó! - kiáltottam…

- ufó! - mégegyszer… és kinyújtott karral a víz felé mutattam…

- ufó!! - és már mindenki arra nézett…

- ufomefter! – kiáltottam pöszén… aztán a többiekhez

- futás!...

érdekes látvány lehetett, ahogy nyolcan rohanunk mint az őrültek… mögöttünk pár méterrel néhány morc ember rohan az öklét rázva…

aztán persze kacagásba fulladt a történet…

Iskolás korba lépett a blogom...

Bizony...

január 9.-én betöltötte a hatodik életévét...

729 bejegyzést sikerült közzétennem... tudom, másokhoz képest nem sok... de én nem írok naponta, mint mások (akár töbször is)...

és ez idő alatt kb. 366 000-ren (pontosabban 366 000-szer) olvasták a firkálmányomat, valamelyik bejegyzésemet...

napi szinten a legtöbben most decemberben...

ebből több, mint 42 000-szer belinkelték valahová valamelyik postot...

hat év alatt a keresők "csak" kb. 20 000  látogatót hoztak...

legtöbben a kacsacomb sütését olvasták (32 000-szer... mióta feltettem)...

és úgy kb. 75 különböző országból volt már olvasóm (érdekes módon az USA-ból a legtöbben, 3 x annyian, mint az itthoniak)...

Köszönöm az olvasóim megtisztelő figyelmét!...

na meg a türelmet (hogy kivárják, amíg "megszülök" egy irományt)...

A feldolgozóipar manipuláló tevékenysége folytán az élelmiszer ma már nem táplálja, hanem elpusztítja szervezetünket. Bächer Ivánt idézve nézzük meg, hogy néz ki egy család napi étrendje

- Mit kértek ma reggelire gyerekek?
- Én vizet akarok, vizet, vizet és vizet. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst, sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E450-es adalékot, nem húseredetű fehérjét és emulgeátort, de a karragén, a guargumi és a xantángyanta ki ne maradjon belőle!
- Egyszóval te Tesco párizsit kérsz.

- Úgy van, anyukám. És kérlek, vágj hozzá egy szelet lisztből, kis ízjavítóból, antioxidánsból, tejporból, cellulázenzimből, savanyúságot szabályozó kálium-acetátból és citromsavból, emulgálószerből valamint kalcium-szulfátból álló kenyeret.
- Győri rozsosat.
- Igen, és, kenj rá egy kis vízzel hidrogénezettátészterezett növényi olajat, amelyben persze van só, emulgálószer, kálium-szorbát.
- Már kenem is, fiam a Delma margarint.

- Nekem viszont anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bőrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítő, pirofoszfát, antioxidáns és Na-nitrit.
- Akkor fiam, te a Zalahús műbeles virslijét kapod. Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal, indigókarminnal színezett; természetes aromával, nátrium-benzoáttal, sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel ízesített pasztát.
- Magától értetődik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám.

- Isztok-e hozzá, gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot, aszpartámot, aceszulfátot, szacharint, aszkorbinsavat, nátrium-benzoátot és fenilalanint
- Vitamor jaffaszörpöt Igeeeen!

- Ebédre viszont kaptok egy kis búzalisztet, kukoricakeményítőt, hidrogénezett növényi zsírt, ízfokozót (lehetőleg E631-est és E627-est) nátriumglutamátot, módosított keményítőt, állati eredetű zsírt, élesztőport, szárított tyúkhúst és E150-es színezéket.
- Maggi szárnyaskrémleves lesz brokkolival! Hurrá! S utána
- Utána pediglen búzalisztet paradicsomsűrítménnyel, sajttal, ananásszal, vízzel, növényi olajjal és nátrium-nitrittel tartósított főtt sonkával, búzakeményítővel, cukorral, sóval, élesztővel és jóféle acetilezett-dikeményítő adipáttal.

- Hawaii!
- Bizony, bizony gyerekek, Hawaii pizza lesz dr. Oetker módra.
- Az a kedvencünk!

- S a tévénézéshez mit kaptok, na mit
- Csak nem burgonyát, növényi olajat, sót, hagymaport, autolizált élesztőport, tejszínport, dextrózt, sajtport, nátrium-glutamátot, dinátrium-5-ribonukleotidokat és tapadásgátlót, vagyis szilícium-dioxidot
- De bizony, gyerekek, úgy van, chipset. Lay's zöldhagymás chipset.

- S mi lesz a vacsora
- Vacsorára pedig esztek aszpartámmal, fenilanilinnal, K-aceszulfánnal, zselatinnal, hidroxi-propillal javított joghurtot, amelyben kalcium-foszfáttal, vízzel és cukorral fölhizlalt, egyszer már kipréselt gyümölcshúsváz-darabkák vannak.
- Hurrá! Én is kérek őszibarackos light joghurtot! Én is! Én is!

2010... a zűrös év...

Január elsején dolgoztam… egy zuglói pizzéria-étterem konyháján… volt bőven forgalom…

ez egy olyan étterem, ahol nem csak a betérő vendégeket szolgáltuk ki, hanem kiszállítás is volt…

a munkaidő: reggel 9-től hajnali 2-ig, pénteken és szombaton hajnali 4-ig… havonta 18 nap… gombócból is sok…

amikor egymás után két-három napig műszakban voltam, akkor ott aludtam a futárok pihenőhelyén, egy lakókocsiban, hogy valamivel többet tudjak pihenni (az étterem 25 km-re volt a lakásunktól)…

fél évet „nyomtam” itt le… április közepén jöttem el…

egyrészt azért, mert nagyon megterhelő volt… nem csak a hosszú műszak miatt, hanem műszakonként egy szakács dolgozott egy kisegítővel a technikailag elég gyengén felszerelt konyhában… pl. bár pizzéria, nem volt dagasztógép, kézzel dagasztottuk a tésztát, naponta többször…

másrészt gondok voltak a fizetés körül… februártól kezdve már heteket csúszva, részletekben kaptuk meg a pénzünket… félhavival a mai napig tartoznak…

egy Krisztina körúti étterembe hívtak dolgozni… átmentem…

először úgy tűnt, minden rendben van… a csapat is jó volt… a munkaidő is kedvezőbb („csak” napi 13 óra, havonta 18-20 nap)… a pénzünket is kifizették… két hónapig… a harmadikban közölték, hogy csak félpénzt kapunk, mert elfogyott (!)… ez elég érzékenyen érintett, főleg, hogy nyaralás előtt álltunk (de úgy egyébként is)… 70 ezer úszott el (ismét)…

azért csak elmentünk nyaralni a Balatonra… és milyen mázli… a nyár legjobb idejét fogtuk ki, végig jó idő volt… és bár szűkös volt a keret, jól éreztük magunkat…

mivel már több, mint egy hónapja „üldöztek” egy munkaajánlattal… hosszas fejtörés után úgy döntöttem, elvállalom…

azért volt nehéz a döntés, mert az étterem Szigligeten van… messze az otthontól, a családtól…

tehát csomagolás… nem volt egyszerű felpakolni a cuccomat a motorra, de sikerült…

és 200 km motorozás után beálltam dolgozni… napi 12 óra, heti 1-2 szabadnap… és időben fizettek…

nagyjából kéthetente találkoztunk a családdal… vagy én mentem haza, vagy ők jöttek le hozzám… közben lehoztuk a számítógépemet is… így esténként a skype-on  keresztül tartottuk a kapcsolatot…

október vége felé bizonytalanodtam el… még nem tisztázódott, hogy télen is nyitva marad-e az étterem… illetve, hogy oldják meg a téli szállásomat… így november elején hazacuccoltam…

némi pihenő után elkezdtem munkát keresni… de katasztrofális helyzet van manapság a szakmában… ajánlat szinte semmi, ami meg van, az nevetséges… na meg a korom miatt is nehéz az elhelyezkedés…

ekkor hívott fel az a kollégám, aki a pizzériában a váltótársam volt, hogy menjek oda dolgozni, ahol most van… új pláza, önkiszolgáló étterem… nem az én „műfajom”… de dolgozni kell… elvállaltam… nem részletezném, mit „kellett” alakítanom főzés címén… nem is javaslom senkinek, hogy ilyen helyen egyen… na ez a hely nem fog belekerülni az önéletrajzomba…

javában készülődtünk a karácsonyra… bevásárlás, egyebek… pár nap az ünnepig… hétfőn (20.-án) éppen hazafelé tartottunk, amikor megszólalt a telefonom… Szigligetről hívott a helyi vezető… gondban vannak, mi lenne, ha visszamennék?... 48 óra gondolkodási időt kértem… másnap felhívott a „még nagyobb főnök”… és fél órán keresztül győzködött…

szerdán visszahívtam őket, hogy vállalom…

a karácsony szépen telt el… nejem szokásához híven akkora fát vett, hogy a felettünk lakónak is elég lett volna, ha átfúrjuk a plafont…

27.-én visszaköltöztem Szigligetre… délben értünk le… itt kiderült, hogy bár a szilveszteri menüt kiajánlották (szép menü: 14 féle étel, plusz köretek)… és van rá vagy 80 jelentkező… nincs hozzá ételkalkuláció, és az alapanyagból semmi nincs bent a házban, és nincs is megrendelve…

alig négy napom maradt a szervezésre (kalkuláció, árulista, rendelés-beszerzés, előkészületek, főzés)…

31.-én délután 4-re készen voltunk mindennel… betárazva minden, szállításra készen… ugyanis egy másik egységben volt a buli… átszállítottuk, kitálaltuk… este 8-ra minden a helyére került…

a visszajelzések alapján mindenkinek ízlett a vacsora…

szóval zűrös egy év volt…

BUÉK mindenkinek!